BARÁTUNK, A FARKAS!

Rémtörténetek, és ijesztő mesék. A szörnyűséges farkasról, vagy épp farkasemberről. Jha, a horror jobban kell? Pedig, a valóság, az egészen más



























Gyerek voltam még,- jó régen történt- de emlékszem, olvastam egy képregényt, a szépemlékű , régi Ludas Magazinban. A rajzokon Rómeó "beszél". Családi képeket mutat, Júliával közös gyermekeikről. Vannak jó páran. (Talán, éppen Shakespearet vonja kérdőre, mutogatás közben.) Azt mondja: - Kripta... méreg... tőr... hogyan lehetett ezt írni? Mire a válasz: Jha, kérem, ez így kit érdekelt volna? A krimit viszont vették, mint a cukrot! :o)
No, körülbelül így áll a jó farkas helyzete is. Néhányan állnak csak ki mellettük, már,a mi az irodalmat, olvasnivalókat, filmeket illeti (és nem tudományos hangvételű) a legismertebb tán közülük Kipling, a Mauglival. A többi történetben vérengző fenevad, a megtestesült gonosz. Nyilvánvaló, a kiszínezett, s egyre durvuló történetek, a hatásosabban előadni vágyott személyes élmények, vagy hallot sztorik, no meg az imént említett
szemlélet együttes hatása ez.
Pedig, a farkas okos, intelligens, példás rendben élő állat. Tiszteletre méltó, akár példát is vehetnénk róla. Az ember elől, ha csak teheti, kitér.
Egyáltalában, az állatok legyen szó tigrisről, oroszlánról, nem vérengző öldöklők Lehet, hogy erősek, lehet, hogy húsevők, de többnyire csak akkor ölnek, támadnak, ha éhesek, vagy védik életüket, kicsinyeiket.

Fischl Frici, az egyik hazai "farkasember" számos farkast nevelt, élt velük együtt. Mert a "pótmamaság" valóban együttélést, egész embert kíván. Mást ne mondjak, mesélte, anno egy alommal az előszobai gardróbba költözött -ott fértek el mindannyian, kényelmesen aludni... Csodszép fehér farkasait mentésre, keresésre képezte ki. A farkast felnevelni, tanítani jóval nehezebb, persze, mint a kutyát. Egyértelmű, nem domesztikált. Viszont óriási előnye, hogy érzékszervei is sokkal jobbak, mint a kutyáé!


Aztán, vannak más kedves farkasok. Pl, Horkai Zoli neveltjei.





























Mikor bementünk közéjük, leguggoltam, hogy egy magasságban legyünk, és máris, kedves, érdeklődő - és nagyon szép - kutyusként jöttek, dugdosták a nózijukat az arcomba, és osztották a puszikat.
























A farkas tehát nem az akinek legtöbbször mondják, de, hát, így van ez az emberekkel is az életben: az érdek, a haszon felülír sok dolgot, pl az igazságot is. Érdekesebb, hősiesebb egy "fenevad"-dal való találkozás, és az ő megölése, mintha egy ártalmatlan, értelmes lényről lenne szó. Ahol a farkas populáció beállítja a biológiai egyensúlyt, nem érdemes "túltartani" (az erdők, és a környező földek tulajdonosainak kárára) a vadakat, hogy aztán a pufogtató bérvadászoknak egyszerűbb dolga legyen, és többet hozzanak a konyhára...
De, vajon, lehet -e érdekes, elfogadható az öldöklés?
Aki találkozott már farkasokkal az tudja, csodálatos állatok. Példát vehetünk róluk, és hasznunkra vannak, ha közelünkben élnek.(Leszámítva egy két ellenérdekeltet) Az igazi csoda pedig az, ha személyes kontaktusba is kerülhetünk velük.
Nem hőstett, nem ördöngösség. "Csak" felemelő.
És talán hozzájárul ahhoz, hogy méltó helyére kerüljon az emberk szemében ez fantasztikus, megbecsülést érdemlő állat!

**************
A sorsszerűség... Amikor ezt az írást befejeztem, Friciről, a mi farkasemberünkről próbáltam képet keresni a neten, mert nekem csak állatairól vannak, papírképeim. Szinte azonnal erre a könyvre bukkantam, melyet 2007-ben adtak ki. Frici éppen egy farkassal szerepel a fotón. Amikor jobban megnéztem, jött a meglepetés. A kötet címe... Nagyon örülök, hogy egyet gondoltunk!





A fotókat a VERESEGYHÁZI MEDVEOTTHONBAN készítettem.

Wild Flower: Benji otthonra talál

Egy szép, igaz történet...



Benji egy sötét téli estén lépett az életünkbe mókás kis alakjával. Épp kimentem, hogy behívjam utolsó esti sétájáról Sharont, a perzsakeverék cicánkat. Az est homályában egy kis alakot láttam gubbasztani a kertben, de nem tudtam pontosan kivenni, hogy vajon egy macska, vagy mi is lehet az. Ahogy közelebb hajoltam, s szememet meresztgettem, egy borzas alak körvonalait láttam, arca közepén egy nagy, sötét folttal. Alakja elég ismeretlen volt, pedig ismerem a környék kóbor, félkóbor és gazdis, ám csavargó ebét, macskáját. Még közelebb hajoltam, hátha kiveszek valami arcot a kis alakból, de nem sikerült. Ezért hát így szóltam hozzá:
-Hát te ki vagy?
Abban a pillanatban ez a kis, mozdulatlan alak egy szempillantás alatt a lábamnál termett. Menten kiderült, hogy egy eddig számomra ismeretlen kutya. Akkor első ránézésre elneveztem Benjinek, mivel nagyon hasonlított gyermekkorom egyik kutyafilmsztárjára. Benji tehát berobbant az életünkbe.




















Nagyon helyes kutya a Benji, szinte az első naptól ő rizte a házat, elkergette a szomszéd macskáit, az enyémeket viszont nem bántotta. Finnyás sem volt, de nem is lehetett, a bordáit ahhoz túl könnyű volt megszámlálni. Legjobban konyha kövén szeretett feküdni, mélyen lehajtott fejjel. Onnan pislogott fel, gyönyörű, barna, kifejező szemeivel. Máig azt vallom, hogy kevés szebb dolog van az életben, mint egy csodaszép, barna, hű séges és odaadó kutyatekintet.


Mégis volt valami aggasztó vele kapcsolatban. Amikor elmentünk otthonról kocsival, mindig szaladt utánunk, épp úgy mint ahogy ezt gondolnám egy kirakott kutyáról. Ahol mi lakunk ott nincsenek kerítések, így ez elég nagy gond, mert Benjit bezárni nem lehetett. Egy ideig futott a kocsi után, majd elment máshová. Mikor pedig hazaértünk még nem volt otthon, de estére mindig hazajött. Egyik nap vásároltam egy fényképes kulcstartót, abba írtam nevem, telefonszámom, és hogy Benji nálunk lakik egy ideje. Egy héten belül csörgött a mobilom, és bemutatkozott egy férfi, hogy ő Bodri gazdája, és még rajta kívül két pinceszomszédja. Szóval Benji-Bodri, egy sző lő hegyi szabad kutya, csakhogy rajtunk kívül más nem lakik itt télen is. Így mi lettünk a kiválasztottak. Mindig azt mondtam, hogy a kutyák ösztönösen bölcsek, kiválasztják a nekik jó gazdát. Ő pedig minket választott, azon a télen.


Tavasszal már a pinceszomszédunk is rendszeresen kijárt a birtokára. Mindig hozott Blökinek a másik kutyánknak, és Benjinek finom falatot. Már mindig nagyon várták, hogy mikor jön, kaptak tő le cupákos csontokat, kutyaszalámit, mindenféle finomságot. Benji, egy idő után haza akarta kísérni ő t. Eleinte nem engedtem, örültem, hogy végre már nem fut a kocsi után. De egy alkalommal, amikor nem voltunk otthon, Benji egészen hazáig kísérte. Még olyan sokáig sosem ment utána. 10km-t mentek együtt, biciklivel és gyalog, végig a földeken és a városon. Szomorú voltam, hogy elhagyott minket. Kérdeztem is Gyuri bácsit, hogy a kutyája befogadta-e Benjit? Mert volt neki kaukázusi medveölő je. Úgy tudtam. Elmondta, hogy nincs már kutyája, meghalt. Az állatorvos sem tudott már segíteni rajta. És akkor megértettem... Benji tudta, ő megérezte azt, amit mi nem,... hogy mennyire magányos a kutyája nélkül, aki a mindene volt. Vele ment. Ezért ment vele. Most már tudom, hogy az állatok, megérzik azt, amit mi emberek észre sem veszünk egymáson, a magányt, és társul szegő dnek egy életre. És azt is el kell mondanom, hogy Benjinek azóta arany élete van, és bizonyára a legboldogabb kutya.

Tánc az antwerpeni állomáson

Kassai Csilla írása

Nézd meg a cikkhez linkelt 200 fős tánccsoport meglepetésszerű fellépését az antwerpeni állomáson. Vidám perceket kívánok!


Köszönöm Tiszavirágnak, hogy felhívta a figyelmemet erre a fantasztikus táncra!

A videót itt tekintheted meg. Katt IDE!

Az antwerpeni állomás utasai jól jártak aznap. Szokott, monoton napjukat ez a kétszáz főből álló művészcsoport bearanyozta.
Mindig jól jön egy kis vidámság, szépség, humor. Olykor az életben jönnek olyan pillanatok, amik alaposan próbára teszik a lelkünket. Viszont mindig emlékeznünk kell rá:
MINDEN ROSSZBAN VAN VALAMI JÓ éS MINDEN ÉRTÜNK TÖRTÉNIK A VILÁGEGYETEMBEN!

Soha nem szabad elkeserednünk! Miért is búslakodnánk akár csak egy percig is, hogyha jól is érezhetjük magunkat?

ÉREZD JÓL MAGAD TE IS KEDVES OLVASÓM!

Egy régebbi cikkem erről a témáról:
A múlt csak egy emlék, a jövő csak egy álom, a jelen viszont életünk ajándéka

http://www.5rol6ra.hu

ERICH FROMM: A FEBARÁTI SZERETET

A szeretet elsősorban nem egy meghatározott személyhez fűződő viszony; a szeretet magatartás, a jellem beállítottsága, amely meghatározza az illető személyviszonyulását, nem a szeretet egy bizonyos "tárgyához", hanem a világ egészéhez.
Ha egy személy csak egy másik személyt szeret és összes többi embertársával szemben közömbös, a szeretete nem szeretet, hanem szimbiotikus ragaszkodás vagy megnagyobbított önzés. A legtöbb ember mégis azt hiszi, hogy a szeretet a tárgyon múlik és nem a képességen. Sőt éppenséggel azt hiszik, hogy az bizonyítja a szeretetük intenzitását, ha senki mást nem szeretnek a "szeretett" személyen kívül. Ez ugyanaz a téveszme, amelyről már korábban is beszéltünk. Aki nem érti, hogy a szeretet aktivitás, a lélek ereje, az azt hiszi, hogy semmi másra nincs szükség, csak meg kell találni a megfelelő tárgyat - és aztán megy minden magától. Ez a magatartás olyan, mintha valaki, aki festeni akar, kötné az ebet a karóhoz, hogy nem kell megtanulnia a mesterséget, elég, ha megkeresi a megfelelő tárgyat, és mihelyt megtalálta, gyönyörű képet fog festeni.
Ha igazán szeretek egy embert, akkor minden embert szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet. Ha azt tudom mondani valakinek, hogy "szeretlek", tudnom kell azt is mondani: "Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is".
Abból azonban, hogy a szeretet beállítottság, amely mindenkire vonatkozik és nemcsak egyvalakire, nem következik az, hogy a szeretet típusai között nincsenek olyan különbségek, amelyek a szeretet tárgyának fajtájától függenek.

A Felebaráti szeretet:

A legsarkalatosabb szeretetfajta, amely a szeretet összes típusainak alapjául szolgál, a felebaráti szeretet. Ezen a bármely emberi lény iránti felelősségérzetet, gondoskodást, tiszteletet, ismeretet értem, a kívánságot, hogy az életét segítsük. Erről a szeretetfajtáról beszél a Biblia, mikor azt mondja: szeresd felebarátodat.
A felebaráti szeretet minden emberi lény szeretete; az a jellegzetessége, hogy senki sincsen kirekesztve belőle. Ha kifejlődött bennem a szeretet képessége, akkor nem tudom nem szeretni a felebarátaimat. A felebaráti szeretetben megvalósul a minden emberrel való egyesülés, az emberi szolidaritás, az emberi eggyé válás élménye.
A felebaráti szeretet azon az élményen alapul, hogy mindnyájan egyek vagyunk. A tehetség-, intelligencia- és tudásbeli különbségek elhanyagolhatók a minden ember számára közös emberi lényeg azonosságához képest. Hogy ezt az élményt átélhessük; a felszíntől a lényegig kell hatolnunk.
Ha felületesen érzékelem a másik embert, akkor főleg a különbségeket érzékelem, amelyek elválasztanak minket egymástól. Ha a lényegig hatolok, észreveszem az azonosságunkat, azt a tényt, hogy testvérek vagyunk. Ez "centrális rokonság" - nem felszín és felszín, hanem centrum és centrum között.
Vagy ahogy Simone Weil olyan szépen fejezte ki: "Ugyanaz a szó (ti. a férfi azt mondja a feleségének: szeretlek) lehet jelentéktelen vagy rendkívüli a módtól függően, ahogyan kimondták. És ez a mód azon múlik, hogy milyen mélységű az emberi létezésnek az a régiója, ahonnan a szavak fakadnak - és az akarat ebben semmit sem tehet. És csodálatos egyezéssel ugyanarra a területre jutnak el abban, aki hallgatja őket. Ekképpen a hallgató felismeri, ha megvan benne a felismerés képessége, hogy mi az értéke a szavaknak:"

A felebaráti szeretet egyenlők közti szeretet: csakhogy egyenlőkként sem vagyunk mindig egyenlő helyzetben; emberek lévén, mindnyájan segítségre szorulunk. Ma én, holnap te. De ez nem azt jelenti, hogy az egyik ember tehetetlen, a másik meg életerős.
A tehetetlenség mulandó állapot; az viszont állandó és közös képességünk, hogy felkeljünk és megálljunk a saját lábunkon.
Mégis, a felebaráti szeretet azzal kezdődik, hogy szeretjük a tehetetleneket, szeretjük a szegényeket és az idegeneket. A saját húsomat és véremet szeretni nem nagy teljesítmény. Az állat is szereti az ivadékát, és gondoskodik róla. A pária szereti a gazdáját, mert tőle függ az élete; a gyerek szereti a szüleit, mert szüksége van rájuk. A szeretet akkor bontakozik ki igazán, amikor cél nélkül szeretünk. Nem véletlen, hogy az Ószövetségben az emberszeretet központi tárgya a szegény, az idegen, az özvegy és az árva, és végül a nemzeti ellenség, az egyiptomi és az edomita.
Részvétet érezve az elesett iránt, az emberben a testvére iránti szeretet ébredezik; és önszeretetében szereti azt is, aki segítségre szorul, az esendő, gyönge emberi lényt. A részvét magában foglalja a megismerés és az azonosítás elemét. "Ismeritek a jövevény életét - mondja az Ószövetség -, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban... szeressétek a jövevényt!"

HARMÓNIA és SZÉPSÉG

Teremts harmóniát magad körül! A szép környezet nyugalmat ad. Koncentrálj arra, ami vonzó, keresd az esztétikust!

Müller Péter a SZERETETRŐL

“Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.
És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.”
(Müller Péter: Örömkönyv)

“Minden csoda alapja a szeretet.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

“Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát­ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

“Aki szeret, annak fickándozik a szíve. Annak az élete színes, és süt a napja. Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

KEDVES CÁPÁK - tanulhatunk tőlük!

Avagy: a szeretet szeretetet szül....




Megbecsülés, bizalom, hála, ragaszkodás. Emberi tulajdonságok, melyek érdekes módon az állatokban többnyire, az emberekben pedig egyre ritkábbn fedezhetőek fel. talán még nem késő tanulnunk tőlük.

Például, a cápától. A nagy, fehér cápától. Akiket különösen veszélyesnek tartanak, s annyi mindenképpen bizonyos: még a cápák közt is hatalmasak!
S hogy miért ép tőlük, tőle? Nem csak... Az állatok viselkedése, kommunikációja, az, hogy cselekedeteik ésszerűek, alantas indulatoktól mentesek, és még támadási szándékukat is többnyire figyelmeztetően jelzik - "már komolyan pipa vagyok, ha folytatod, kapsz, de éppen el is menekülhetsz" - mindannyiunk számára követendő példát adnak. Olykor pedig zavarba ejtően kedvesek, hálásak, őszinték, és szeretettelik. "jók". Erről mostanában, egy négy méteres ausztrál cápa tett tanúbizonyságot.

Arnold, egy ausztrál halász korábban kiszabadított egy nagy fehér cápát, aki belegabalyodott a halász-hálójába és így biztos halálra volt ítélve.
A férfi joggal elvárható - különösen, hogy az orka védett állat - , emberi, de mégis csak nemes cselekedetével több mázsa hálát, és némi problémát szabadított magára. Bár a szabadítás már két éve történt, ő még mindig nem tud szabadulni hálás megmentettjétől.

Mint mondja: -Követ mindenhová és jelenlétével elrémít minden egyéb halat. Fogalmam sincs, mit tehetnék ellene.Lassan azonban valamiféle vonzalom kezd kialakulni közöttük:Amikor megállok a hajómmal, közel jön hozzám, a hátára fordul, hagyja, hogy vakargassam, elégedett hangokat hallat, a szemeit forgatja és a vizet paskolja úszóival elégedettségében.

Hm... Talán, Arnoldnak a jövőben a halászat helyett kézenfekvőbb és jövedelemzőbb elfoglaltsága lehetne: cápa bemutatók, élmény hajózások, valamint természetfilm forgatás.

TÖBB KÉP A KEDVESKEDŐ CÁPÁRÓL:
http://allati.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=54571
(ha nem indul kattintásra, másold a böngésződ címsorába)
************************************************************************************