Gyerek voltam még,- jó régen történt- de emlékszem, olvastam egy képregényt, a szépemlékű , régi Ludas Magazinban. A rajzokon Rómeó "beszél". Családi képeket mutat, Júliával közös gyermekeikről. Vannak jó páran. (Talán, éppen Shakespearet vonja kérdőre, mutogatás közben.) Azt mondja: - Kripta... méreg... tőr... hogyan lehetett ezt írni? Mire a válasz: Jha, kérem, ez így kit érdekelt volna? A krimit viszont vették, mint a cukrot! :o)
No, körülbelül így áll a jó farkas helyzete is. Néhányan állnak csak ki mellettük, már,a mi az irodalmat, olvasnivalókat, filmeket illeti (és nem tudományos hangvételű) a legismertebb tán közülük Kipling, a Mauglival. A többi történetben vérengző fenevad, a megtestesült gonosz. Nyilvánvaló, a kiszínezett, s egyre durvuló történetek, a hatásosabban előadni vágyott személyes élmények, vagy hallot sztorik, no meg az imént említett
szemlélet együttes hatása ez.
Pedig, a farkas okos, intelligens, példás rendben élő állat. Tiszteletre méltó, akár példát is vehetnénk róla. Az ember elől, ha csak teheti, kitér.
Egyáltalában, az állatok legyen szó tigrisről, oroszlánról, nem vérengző öldöklők Lehet, hogy erősek, lehet, hogy húsevők, de többnyire csak akkor ölnek, támadnak, ha éhesek, vagy védik életüket, kicsinyeiket.
Fischl Frici, az egyik hazai "farkasember" számos farkast nevelt, élt velük együtt. Mert a "pótmamaság" valóban együttélést, egész embert kíván. Mást ne mondjak, mesélte, anno egy alommal az előszobai gardróbba költözött -ott fértek el mindannyian, kényelmesen aludni... Csodszép fehér farkasait mentésre, keresésre képezte ki. A farkast felnevelni, tanítani jóval nehezebb, persze, mint a kutyát. Egyértelmű, nem domesztikált. Viszont óriási előnye, hogy érzékszervei is sokkal jobbak, mint a kutyáé!
Aztán, vannak más kedves farkasok. Pl, Horkai Zoli neveltjei.
Mikor bementünk közéjük, leguggoltam, hogy egy magasságban legyünk, és máris, kedves, érdeklődő - és nagyon szép - kutyusként jöttek, dugdosták a nózijukat az arcomba, és osztották a puszikat.
A farkas tehát nem az akinek legtöbbször mondják, de, hát, így van ez az emberekkel is az életben: az érdek, a haszon felülír sok dolgot, pl az igazságot is. Érdekesebb, hősiesebb egy "fenevad"-dal való találkozás, és az ő megölése, mintha egy ártalmatlan, értelmes lényről lenne szó. Ahol a farkas populáció beállítja a biológiai egyensúlyt, nem érdemes "túltartani" (az erdők, és a környező földek tulajdonosainak kárára) a vadakat, hogy aztán a pufogtató bérvadászoknak egyszerűbb dolga legyen, és többet hozzanak a konyhára...
De, vajon, lehet -e érdekes, elfogadható az öldöklés?
Aki találkozott már farkasokkal az tudja, csodálatos állatok. Példát vehetünk róluk, és hasznunkra vannak, ha közelünkben élnek.(Leszámítva egy két ellenérdekeltet) Az igazi csoda pedig az, ha személyes kontaktusba is kerülhetünk velük.
Nem hőstett, nem ördöngösség. "Csak" felemelő.
És talán hozzájárul ahhoz, hogy méltó helyére kerüljon az emberk szemében ez fantasztikus, megbecsülést érdemlő állat!
**************
A sorsszerűség... Amikor ezt az írást befejeztem, Friciről, a mi farkasemberünkről próbáltam képet keresni a neten, mert nekem csak állatairól vannak, papírképeim. Szinte azonnal erre a könyvre bukkantam, melyet 2007-ben adtak ki. Frici éppen egy farkassal szerepel a fotón. Amikor jobban megnéztem, jött a meglepetés. A kötet címe... Nagyon örülök, hogy egyet gondoltunk!
A fotókat a VERESEGYHÁZI MEDVEOTTHONBAN készítettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése