ISTENI ÉRINTÉS - a hely, és a tárgyak szelleme

EGY ÚTI BESZÁMOLÓ KAPCSÁN, avagy: A FELEMELŐ PILLANATOKÉRT Mi van a földben? Mi van a levegőben? Mi van egyes tárgyakbaban, hogy megérintenek, és "beszélnek" hozzánk?
Sándor kedves barátom. Érdekes módon, bár ő idősebb nálam, és férfi, az agyunk eléggé egy srófra jár. Sőt, azt hiszem, a lelkünk is...Büszke vagyok a barátaimra, büszke vagyok rá, hogy ő is a barátom.
Mert Ember, nagy E-vel.Sikeres vállalkozó, három gyerekes apa, sőt, immár boldog nagyapa. Elfoglalt. Mégis mindig szakít időt a közösségi munkára, és cikkeket is ír. Olykor elküldi őket nekem. Mikor néhány éve a második írását megkaptam, szerettem volna nyomtatásban, az általam szerkesztett lapban megjelentetni. Rákérdeztem. Azt válaszolta: Persze! Amit én neked küldök cikket, azt bárhová berakhatod. Hiszen azért írom őket, hogy olvassák, hogy az érzést átadjam.Én is így vagyok vele. Alább tehát következzék az ő írása, utána pedig néhány a gondolat, és érzés, amiket bennem keltett.

***************************************** *-

Mazal U' Bracha Áldás és szerencse! - Ezzel a köszöntéssel nyugtázzák Izraelben a gyémánt üzletet. Merthogy az izraeli kereskedők mindenben benne vannak, ami üzlet, még a gyémántban is. Persze az arab „unoka testvéreknek” sem kell, kis üzleti érzékért a szomszédba menniük. Ezt a közelmúltban, Izraelben járva saját bőrünkön tapasztaltuk.

Nemrég egy híres televíziós személyiség azt nyilatkozta, hogy bár ő „csont” ateista, de amikor TEL AVIV-ban leszállt a repülőgépe és izraeli földre lépett, valami megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. Sehol a világon máshol nem tapasztalt ilyet. Mi is valami hasonlót éreztünk 26-an, akik október közepén Izraelben jártunk, a Pintér Imre vezette csoporttal. És ez a különleges érzés csak fokozódott, amikor lábunk követte Jézus lábnyomát. Ha egy hitetlen megérzi a földön, vízen, levegőben is, hogy itt semmi nem olyan, mint a világ más helyein, akkor egy keresztény mennyivel inkább.A biztonsági intézkedéseiben is egyedülálló Izrael, hétszer ellenőriztek minket /a hét a teljesség száma itt is működik /, mire be-, vagy kiléphettünk országukból.. Már a repülőgép sem akkor és onnan indul, ahová meg van hirdetve. A biztonságiak mire az útlevelünket kezükbe fogják, már mindent tudnak rólunk. Nagy a felelősségük, mert egyik biztonsági emberük / előre nem tudja ő maga sem /, a repülőn is elkíséri az utasokat, és ha olyat engedtek át szűrőjükön, aki veszélyezteti a repülőgépet, akkor ugyan úgy veszélybe kerül a biztonsági ember is. Utunk végén mindenki elmondta, mi volt a legnagyobb élménye. Nem volt könnyű válogatni. Az idegenvezetőnknek, Michaelnek magyar és zsidó gyökerei voltak. Ízesen beszélt magyarul, nagyon tetszett, amikor a több évszázados, évezredes mozaikokra azt mondta, mozajkák. Édesanyja vitte ki másfél évesen a Szentföldre a világháború után, édesapját a Dunába lőtték. Nem csoda, hogy a Holocaust Múzeumba nem tudott bejönni, kérte ezt nézzük el neki, mert olyan sebeket szaggat fel benne, amelyek soha nem tudnak begyógyulni. Még nekünk se volt könnyű végignéznünk azt a tömény szenvedést, amelynek emléke ott látható volt. A legmegrázóbb az a film volt, amikor a haláltáborokban a tetemeket egy árokba dózerolták. Fantasztikus, ahogy Izraelben benne van a levegőben a múlt, a jelen és a jövő. A jelen legnagyobb élménye az ICEJ felvonulás volt, Jeruzsálem utcáin. Idegenvezetőnk, Michael is velünk vonult, ausztrál kenguru bőrből készült kalapjába tűzött magyar zászlóval. Miért vonultunk 127 országból a „világ” fővárosában Jeruzsálemben? Jeruzsálem békéjéért. A közel 10.000 felvonuló demonstrálta, hogy Isten népe mellett vagyunk, békét és békességet kívánunk e népnek, nemzetnek, földnek. Shalom, shalom, shalom, visszhangzott az egész városban. Budapest utcáin se volt semmi felvonulni 2000-ben, de a jeruzsálemi felvonuláshoz foghatót nehéz elképzelni. Jézus szamárháton vonult, mi csak gyalogosan. Jézus a Mennyből jőve fog legközelebb bevonulni Jeruzsálembe, mi Budapestről jőve vonultunk. De ott járni, ahol Jézus járt kétezer éve, és Jézus fog járni hamarosan? Kifejezhetetlen élmény! És, hogy teljes legyen az október 15-i élmény, este megnézhettük a Siratófal alatti alagutat, mely kevesek kiváltsága. Az eredeti utcaköveken járva, az eredeti kőtömböket látva, a régi Templom falaitól és annak Szentélyétől 6 méterre állva, kinyílt a múlt és berobbant a jövő. Nem volt kérdés, mégis minden kérdés volt. Úgy éreztük értünk mindent, és semmit sem értettünk.Kezeimmel megfogtam az évezredes kőtömböket, és a Szentély közelében megállva éreztem, vibrál minden. Isten energiáit mintha koncentráltan sugározták volna a kövek. Most értettem meg Mózest az égő csipkebokornál, vagy Izrael népét, amikor Mózes lejött a kőtáblákkal a Sínai - hegyről. Mazal U' Bracha - Áldás és szerencse! Shalom – Békesség! Idegenvezetőnk úgy köszönt el, az ősi izraeli köszöntéssel, hogy Egy év múlva ismét Jeruzsálemben. Én ezt magyarosítanám: Egykor, az idők végén találkozzunk mindenkivel a Mennyei Jeruzsálemben!

Durkó Sándor László

***************************************** *********

Mint a fentiekbők is kitűnik, az írás szerzője hívő, egy keresztény közösség aktív tagja. A kedves olvasó legyen szintén keresztény, Krisna tudatú, Buddhista, vagy bármely más vallás híve, netán ateista, vajon, volt-e hasonló helyzetben? Gondolok itt arra, hogy megérintette a lelkét egy csodás táj, egy kegyhely, egy épület, vagy akár egy tárgy?Fantasztikus érzés! Bennem az írás ilyen emlékeket ébresztett. Amikor jársz valahol, és úgy érzed, ott szinte felemelkedik a lelked, minden egyszerű, tiszta, és világos... különös gyugalom és boldogság áraszt el. Jómagam így voltam például a Szalajka völgyben. De, máshol is, a természettel kettesben maradva, egy-egy szép kiránduláson. Gondolom, sokan vannak, akik hozzám hasonlóan szép emlékeket idéznek most. Talán vannak olyanok is, akik nem értik, mire gondolok. Pedig, én nem csak a tájjal, hanem nagyon sok régi, tán ütött kopott, csorba tárggyal is így vagyok. Vonzanak, és örömet adnak!Tessék kipróbálni! Útmutatásul annyit mondhatok, pörögve nem megy! Hangosan nevetgélve, nagy társasággal másféle vidámság az eredmény. De, ha leülünk egy csendes helyen, ahonnan szép látvány tárul a szemünk elé, például a a napsugarak játéka a lombokon, a kis patak habjának fodrai, vagy egy fiókáit etető madár, netán egy rég elporladt üvegműves helyenként csorba szélű, de mesteri cirádákkal díszített remekbe szabott pohara; ha hátrahagyjuk a töprengeni valót, és csak az előttünk lévő csodába merülünk, legapróbb, rejett szépségeit feltérképezve, nos, akkor, valószínűleg sikerül!És, akkor, talán a bevezetőben feltett kérdésekre is sikerül választ adni.