RÓZSASZÍN VILÁG

A természet üzenete...érdemes megfogadni

2011-02-24T13:56:00.000-08:00

Francia csokikrémtortát sütöttünk Bumsilinek Rebekával

2010-04-18T02:44:00.000-07:00

MEGALAKULT A KÖRtársaság!

2010-04-14T11:49:00.000-07:00

Egy cikkel kezdődött, azután, folytatódott is...

alább kiderül, hogy hogyan...

AZ EMLÍTETT CIKK:

Alkotsz velünk egy kört?

arche- 2010.03.24 20:11

Megfogjuk egymás kezét? Ez egy jó hír...egyre többen vagyunk... Itt egy Fideszes, ott egy Jobbikos...ott egy MSZP-s...húúú...ott egy ateista, ott egy istenhívő...és hirtelen felébredtem, vagy mégsem?

alkotsz velünk egy kört?

Kíváncsivá tett az a gondolat, hogy mennyien írják majd a hozzászóláshoz a nevüket...kik lesznek azok, akik meg merik fogni a másik kezét és így egy kört alkothatunk.
Egy mérhetetlen jó érzéssel párosuló gondolatból fakadt ez az ötlet.
Nincsenek elvárásaim.
Lehet, hogy csak egyedül leszek és én fogom meg a saját kezem önmagammal egy kört alkotva...de a megérzéseim azért azt súgják, hogy egy páran össze gyűlünk.
Nos?

Én elkezdtem...nyújtom a kezem...Feléd.

izi

ui...nini...itt egy Fideszes, ott egy Jobbikos...ott meg egy MSZP-s...ja...és akkor fel is ébredtem:-)...vagy mégsem?

Ez a cikk, és a visszhangja számomra azt jelentette, hogy van elég sok ember, aki képes előítélet mentesen, szeretetteli gondolatokra, odafigyelni a másikra, és erőt adni, ha kell...

Jó tudni, hogy ilyen van, hogy vannak ilyen emberek. De nem lehet elég a tudat az egyszeri kísérlet...

Nem hagyhatjuk annyiban, hogy jó - VOLT. Szükség esetén, meg kell, hogy találja a kezünk, aki keresi.
Ami érték, ne menjen veszendőbe...
Hát, ezért hívtam életre én a KÖRtársaságot...

AZ IGAZI ÉLET -

2010-01-02T13:50:00.000-08:00

-AVAGY: KÉT MAGZAT BESZÉLGET

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis kételkedő".
A kételkedő ezt kérdezi: - Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a kis hívő. - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Bolondság! - mondja a másik. - Ez nem igaz! Hogyan nézhetne ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis hívő -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni, és a lábunkkal fogunk menni!
- Ugyan, lehetetlen! - mondja a kis kételkedő. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda bolondság! Ez a fura ötlet hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Pedig működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mondja a kis hívő.
- Soha sem fog működni! - véli a kis kételkedő. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis hívő -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya? Te hiszel egy anyában? Ugyan hol van? - kérdezi a kis kételkedő.
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.
Mire a kis hitetlen: - Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja a világunkat! - mondja aztán halkan. - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!

BARÁTSÁG, BECSÜLET, LELKIERŐ

2009-10-02T14:50:00.000-07:00

Péld 17,17

Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.

(A történet Kr. e. IV. században játszódik Szirakuzában, a szicíliai városállamban. Cicero, római szónok szerint a két férfi a filozófus Püthagorász követője volt.)

DAMÓN és PÜTHIÁSZ

Damón és Püthiász egymás legjobb barátai voltak. Kisfiúkoruktól kezdve mindent együtt csináltak. Együtt játszottak és tanultak. Olyan közel voltak egymáshoz, mint a testvérek, és teljesen megbíztak egymásban.
Püthiász szókimondó ember volt, és gyakran mondott beszédeket. Szónoklatai alkalmával kijelentette, hogy egyetlen királynak sem szabad teljhatalmat gyakorolnia az alattvalói felett.
Amikor Dionüsziosz király tudomást szerzett Püthiász beszédeiről, haragra lobbant. Felszólította Püthiászt és Damónt, hogy jelenjenek meg színe előtt. Amikor a két barát megérkezett, a király megparancsolta Püthiásznak, hogy vonja vissza szavait. Püthiász így felelt: „Nem tehetem. Csak az igazat mondom, és senkit sem szabad megakadályozni, hogy kimondja az igazságot.”
Dionüsziosz erre még jobban feldühödött, és elhatározta, hogy felségárulás miatt kivégezteti Püthiászt.
Püthiász még ekkor sem akart változtatni nézetein, de engedélyt kért a királytól, hogy hazamehessen, és elrendezhesse háza népét, mielőtt kivégeznék.
A király erre nevetni kezdett. „Ha megengedem, hogy elhagyd a várost, és hazamenj, akkor sosem jössz vissza!”
Püthiász így válaszolt: „Vissza fogok jönni. Ennek biztosítékául itt hagyok nálad egy zálogot.”
„És mi lesz a zálog?” – kérdezte a király.
Ekkor Damón előállt, és így szólt: „Én leszek a zálog. Mindenki tudja, hogy Püthiásszal barátok vagyunk. Biztos lehetsz benne, hogy Püthiász visszatér, ha engem addig börtönbe zársz.”
„Tudomásul kell venned – mondta Damónnak a király –, hogy ha Püthiász nem tér vissza a kitűzött időre, akkor téged foglak kivégeztetni helyette.”
„Tudomásul veszem – felelte Damón. – De Püthiász vissza fog térni. A szavát adta rá.”
Így hát Püthiász hazament, a barátját, Damónt pedig börtönbe vetették. Néhány nap elteltével Dionüsziosz lement a börtönbe, és felkereste Damónt. „A barátod nem tért vissza – mondta neki gúnyosan. – Most mit gondolsz róla?”
„Vissza fog térni – felelte Damón. – Teljesen megbízom benne.”
A király a fejét csóválva távozott. Néhány nap múlva ismét lement Damónhoz a börtönbe. „Már majdnem letelt az idő – mondta. – Nem hiszem, hogy a barátod visszajön. Bolond voltál, hogy hittél neki.”
Damón Dionüszioszra pillantott, és nyugodtan így szólt: „Ha emberileg lehetséges, Püthiász vissza fog térni. Biztosan valami baj érte az úton, azért késik.”
A királyt megdöbbentette Damón bizalma. Azonban elérkezett a kivégzés napja, és Püthiász még mindig nem tért vissza. A hóhér kivezette Damónt a börtönből. Dionüsziosz utoljára is megkérdezte Damóntól: „Még mindig a barátodnak mondod Püthiászt?”
Damón mosolyogva válaszolt: „Igen. Püthiász a barátom.”
Ekkor kitárultak az ajtók, és belépett Püthiász. Szörnyű látványt nyújtott. Ruhája cafatokban lógott, teste tele volt sebekkel és vérrel, s szenny borította. Odatámolygott Damónhoz, és karjaiba omlott. „Időben ideértem! – kiáltotta. – Annyira örülök, hogy még élsz. Útközben hajótörést szenvedtem, majd rablók kezébe estem. De tudtam, hogy tovább kell mennem”. Püthiász a királyhoz fordult. „Készen állok a kivégzésre.”
A király elképedt. Sosem látott még ilyen hűséget és bizalmat. Elállt a kivégzés szándékától, és kijelentette, hogy szabadon engedi Damónt és Püthiászt. „De mielőtt elmentek – mondta a két férfinak , megtennétek nekem egy szívességet?”
„Mit tehetünk érted?” – kérdezte a két barát.
„Kérlek, mutassátok meg nekem, hogyan tehetek szert olyan barátságra, mint a tiétek.”

Vajon, a hasonló cselekedet csak a régi időkben történhetett meg?
A becsület, vagy a baráti szeretet vitte -e vissza a férfit?
Mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen töretlen hittel, és bizalommal tekintsen sorsa elé?
Mi kell ahhoz, hogy valaki ne rettegjen attól a szörnyűségtől, ami rá vár? Vagy, csak nem mutatja?

Gondoljuk át barátaink sorát, és az igaziakhoz próbáljunk hasonlóan hűek lenni. Elvégre, hogy manapság van-e becsület, rajtunk is múlik...

Szeretettel, pozitívan!

2009-09-21T15:02:00.000-07:00

"Aki ismeri a szeretet titkát, az úgy találja, hogy maga a világ egyetemes szeretettel teli."
(Srí Ramana Maharsi)

Minden úgy jó, ahogy van.
Fontos, hogy a látszat mögött felismerjük a valóságot. A rossz mögött a jót. A látszat lehet rossz. Pozitívan gondolkodva azonban átlépünk rajta. Mélyebbre nézünk, felismerjük ott, a háttérben a "jót". Mert minden, a látszólag rossz is csak mi szolgálatunkra és segítségünkre van!
Pozitívan gondolkodni annyi, mint figyelmesen járni az élet útját, nyugodtan, bizalommal és humorral. Felismerni a látszat mögött a valóságot, és biztonságban élni.

Aki felismeri mindenben a hasznosat, értelmeset, előrébb vivőt, vagyis a pozitívat, felisemri a látszat mögött azt, ami fontos.
A pozitív gondolkodás tehát valójában a látszatot áttörő, mélyreható gondolkodás. A pozitív gondolkodásnak mindig van valami köze a szeretethez. A pozitív gondolkodás mindenben felfedi a szeretetet.

Müller Péter: Álruhás angyalok

2009-09-14T14:05:00.000-07:00

Ha találkozol angyalokkal - sokan élnek közöttünk emberként - onnan lehet felismerni őket, hogy fokozott felelősségtudattal élnek. Bármilyen hivatásuk lehet. Lehet anya, apa, asztalos, szobafestő, muzsikus, de még vízvezeték-szerelő, mérnök, orvos, bőrdíszműves vagy hivatalnok is... szóval az angyal onnan ismerhető meg, hogy felelősséget érez minden tettért.

Manapság elterjedt az a hír, hogy nagyon sok angyal vállal embersorsot. Látják, hogy a civilizációnk sodródik a végzete fele, s mivel félő, hogy az ember az egész természetet magával rántja, az angyalok mar nem tudnak felülről segíteni.
Megszületnek. Magukra veszik az emberi életet, és megpróbálják ezt a tébolyult emberfajt személyes jelenlétükkel megjavítani. Sok kisgyereknél fedezhetők fel angyali intelligenciák.

Ilyesmi máskor is előfordult, de soha ilyen tömegesen. Nem könnyű ezt a különbséget észrevenni, mert a picik négy - öt éves korukig mindig is hordoztak magukon angyalarcot és lényükben angyaltermészetet. De itt valami másról van szó. Egy magasabb szellemiség jelenlétéről. Nem tudom, így van-e, és azt sem, hogy egy ilyen lélektelen, elgépiesedett pokol-közegben, mint a mienk, nem vesztik-e el később angyal természetűket, s szárnyatlanul nem fulladnak-e bele abba a mocsárba, melynek megtisztítására vállalkoztak szegények.
Nem tudom. Az angyalok egyrészt láthatatlanok, másrészt közöttünk élnek, álruhában. Nem tudod, ki a gyereked, barátod, vagy az idegen, akivel éppen összehozott a sorsod. Lehet, hogy angyal. Sok angyal van közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is. Ő sem tudja, hogy angyal. Nem emlékszik rá. Csak érzékenyebb. Finomabb. A bármilyen sötét és mélyre süllyedt gengszter világban élünk, Ő úgy érzi, hogy mégsem tehet meg mindent. Neki nem szabad. Mindenki lop, neki nem lehet. Mindenki megbízhatatlan, link, Ő nem lehet az. Mindenki gátlástalanul hazudik, Ő elpirul. Nem engedi hazudni a származása. Össze akarja tartani, ami széthullana. Egyszerű, romlatlan lelkületű emberek ezek, jók, tiszták és becsületesek. Rengetegen vannak. Ezekre mondjuk, hogy rendes emberek. ,,Nem idevalók" Emlékeznek még egy erkölcsre, amit ma már régóta nem tanítanak. Hozzák magukkal, a vérükbe van írva. Ahonnan egy álruhás angyalt tévedhetetlenül fel tudsz ismerni, az nem a jósága, nem a bölcsessége, nem is a csodatévő hatalma. Ilyesmikkel, bár ritka tulajdonságok, egy kezdő angyal, sőt, néha egy ember is rendelkezhet. Az igazi angyalt a kedélyéről lehet megismerni. Lényéből szüntelenül árad valami megmagyarázhatatlan derű. Olyan lelkiállapot, melyet az ember csak akkor él át néhány pillanatig, amikor ráragyog a nap, amikor repülőgépe a sötét viharfelhők fölé emelkedik, oda, ahol mindig fényesség van, kék-ezüst tündöklés. Az életet sokan iskolához hasonlítják, ahol tanulni kell, üzemhez, ahol dolgozni kell, néha börtönhöz, ahol az ember bűnhődik. Az angyal mindezeken túl van. Túl van a hittanórákon, a filozófiákon; most már látja, hogy az Élet nem egyéb, mint játék. Úgy él, ahogy a madár fürdik a tócsában, vagy a hal fickándozik, önfeledten kiugrik a vízből, nem azért mert éhes, hanem ,,csak úgy". Mint amikor az ember táncra perdül, nem azért, mert valaki felkéri, hanem mert nem bír magával. Kedve van hozzá. Jókedve. Ezért a kedv szóért hívjuk is a csodálatos anyanyelvünkön kedvesemnek azt, akit nagyon szeretünk. És ha valakinek a kedvében jársz, azt jelenti, hogy nagy örömet okozol neki. Kedvesség nélkül nem tudok elképzelni szeretetet. Csak itt, ebben a végső tudatállapotban ébredünk rá arra, hogy minden bajnak, őrületnek mélységes oka van a teremtésben. Ez égetett ki belőlünk mindent, ami nem volt tiszta kedély és zavartalan boldogság. A mennyország ,,zenés - táncos" hely. Ahogy az egész kozmosz is az. Mindig mindenhol zene szól. Sőt, zenéből van szőve az egész Mindenség; rezgésből, hullámból, erők és részecskék szédült táncából - csak ezt eddig nem hallottuk. Nem volt fülünk hozzá. Az angyalok itt már akaratlanul énekelnek. Az ember is ezt teszi amikor vidám. Észrevétlenül fütyül ha olyasmit csinál, amit szeret. A jókedv dalol benne. Tudod, miért fütyülünk, dalolunk? Mert azt érezzük: halhatatlanok vagyunk. Ez nem tudatosul bennük. Nem is gondolunk rá. Csak megérint bennünket az öröklét mámora. Az, hogy fenemód jó lenni! - hogy a világ nem keserves melóból, hanem örömteli játékból állt elő. Az istenélmény nem egyéb, mint a szüntelen ,,jó lenni" állapota. Átsuhant már benned ez az élmény? Ez a ,,de jó lenni"? Biztos vagyok benne. Ebből értheted meg milyen egy angyalnak.

(Boldog lelkek tánca)

Anrabsoka: WICCA INTÉS

2009-09-05T14:11:00.000-07:00

Ősi kelta vers, ami a hajdanán élt druidák és boszorkányok világnézetét tartalmazta... Magyarra fordítottam, és versbe szedtem, a Ti örömötökre...

Wicca törvény szerint élj,
Mindig bízz, és szeressél
Jobb, ha élsz, és élni hagysz,
Add is vissza amit kapsz.

Háromszor vesd fel a kört
Ott, hol béke tündököl.
Valahányszor mágiát szórsz
Versbe foglald varázsszód.

Szádra figyelj, szemed vak
Ki keveset szól, sokat hall.
Kövesd Ősök szellemét
Vezessen Szeretet, s Fény.

Mikor a Hold nőni kezd,
Jótettekért esedezz!
Mikor a Hold csökkenő
Gyenge minden ős erő

Mikor a Hold újba vált
Adj hálát, és csodát látsz
Mikor a Hold csúcsra ér
Szíved viszi szenvedély.

Északi szél mindig vad
Jobb, ha ajtód csukva van
Keleti szél újat ád
Ünnepeld az változást.

Déli szél ha átkarol
Szerelem is rádragyog
Nyugati szél ha ébred
Nyugtalan sok kísértet.

Kilenc fa jó üst alá
Hogy ragyogjon fényes láng
Nyírfát hogyha raksz reá
Úrnőd mondja el titkát.

Tölgyfa erdő bástyája
Lángban Isten szikrája
Berkenye erő fája
Élet s Mágia a lángja

Fűznek tüze felmelegít
Utazni visz, messze repít
Galagonya füstje tisztít
S álmot látnak szép szemeid

Mogyoró, mi tudást rejt
Erőt s Fényt ad tüzednek
Fehér szirmú Almafa
Gyümölcsöt és sarjat ad

Szőlő nő a hegyeken
Bort ád nekünk, s örömet
Fenyő télen át zöldell
Halhatatlant jelképez

Bodza Úrnő szent fája
Átok rá, ki kivágja
Négyszer van Nagy Sabbatunk
Hol éjjel-nappal vigadunk

Ha az óév elvénül
Samhain napja újat szül
Hogyha Imbolc napja jő
Virágba borul a Föld

Tovább fordul a kerék
Beltane tüze újra ég
Mikor majd Lammashoz ér,
Erő ébred szent ügyért.

Négyszer van Kis Sabbathunk
Megmutatja a Napunk
Yule éjjelén hó esik
Egy új Isten születik

Tavasz napja mint az éj
Ostara hoz szép reményt
Ha a Nap magasra hág
Ünnepeld meg a Lithá-t

Aratásnál az a vég
Mikor egy lesz nap és éj
Nézz virágot, bokrot, fát
S lásd Istennőd mivoltát

Patakba ha dobsz követ,
Egy kérdést válasz követ,
Hogyha szűkös életed,
Ne okold a bőveket.

Bolonddal Te ne maradj
Hisz azzá leszel temagad
A legőszintébb üdvözlet
A Szívből jövő szeretet

Szerencse is rádragyog
Ha homlokra írsz csillagot.
Szereteted igaz lesz,
Ha hazug vágyat nem követsz.

Háromszoros törvényt értsd,
Amit csinálsz, visszatér.
Jó és rossztett egyaránt
Mindannyiért három jár.

Hat szavas a nagy szabály:
"Tégy, mit akarsz, de ne árts"
Tartsd észben és szívedben
Így lesz igaz életed.

BARÁTUNK, A FARKAS!

2009-08-29T09:49:00.000-07:00

Rémtörténetek, és ijesztő mesék. A szörnyűséges farkasról, vagy épp farkasemberről. Jha, a horror jobban kell? Pedig, a valóság, az egészen más

Gyerek voltam még,- jó régen történt- de emlékszem, olvastam egy képregényt, a szépemlékű , régi Ludas Magazinban. A rajzokon Rómeó "beszél". Családi képeket mutat, Júliával közös gyermekeikről. Vannak jó páran. (Talán, éppen Shakespearet vonja kérdőre, mutogatás közben.) Azt mondja: - Kripta... méreg... tőr... hogyan lehetett ezt írni? Mire a válasz: Jha, kérem, ez így kit érdekelt volna? A krimit viszont vették, mint a cukrot! :o)
No, körülbelül így áll a jó farkas helyzete is. Néhányan állnak csak ki mellettük, már,a mi az irodalmat, olvasnivalókat, filmeket illeti (és nem tudományos hangvételű) a legismertebb tán közülük Kipling, a Mauglival. A többi történetben vérengző fenevad, a megtestesült gonosz. Nyilvánvaló, a kiszínezett, s egyre durvuló történetek, a hatásosabban előadni vágyott személyes élmények, vagy hallot sztorik, no meg az imént említett
szemlélet együttes hatása ez.
Pedig, a farkas okos, intelligens, példás rendben élő állat. Tiszteletre méltó, akár példát is vehetnénk róla. Az ember elől, ha csak teheti, kitér.
Egyáltalában, az állatok legyen szó tigrisről, oroszlánról, nem vérengző öldöklők Lehet, hogy erősek, lehet, hogy húsevők, de többnyire csak akkor ölnek, támadnak, ha éhesek, vagy védik életüket, kicsinyeiket.

Fischl Frici, az egyik hazai "farkasember" számos farkast nevelt, élt velük együtt. Mert a "pótmamaság" valóban együttélést, egész embert kíván. Mást ne mondjak, mesélte, anno egy alommal az előszobai gardróbba költözött -ott fértek el mindannyian, kényelmesen aludni... Csodszép fehér farkasait mentésre, keresésre képezte ki. A farkast felnevelni, tanítani jóval nehezebb, persze, mint a kutyát. Egyértelmű, nem domesztikált. Viszont óriási előnye, hogy érzékszervei is sokkal jobbak, mint a kutyáé!

Aztán, vannak más kedves farkasok. Pl, Horkai Zoli neveltjei.

Mikor bementünk közéjük, leguggoltam, hogy egy magasságban legyünk, és máris, kedves, érdeklődő - és nagyon szép - kutyusként jöttek, dugdosták a nózijukat az arcomba, és osztották a puszikat.

A farkas tehát nem az akinek legtöbbször mondják, de, hát, így van ez az emberekkel is az életben: az érdek, a haszon felülír sok dolgot, pl az igazságot is. Érdekesebb, hősiesebb egy "fenevad"-dal való találkozás, és az ő megölése, mintha egy ártalmatlan, értelmes lényről lenne szó. Ahol a farkas populáció beállítja a biológiai egyensúlyt, nem érdemes "túltartani" (az erdők, és a környező földek tulajdonosainak kárára) a vadakat, hogy aztán a pufogtató bérvadászoknak egyszerűbb dolga legyen, és többet hozzanak a konyhára...
De, vajon, lehet -e érdekes, elfogadható az öldöklés?
Aki találkozott már farkasokkal az tudja, csodálatos állatok. Példát vehetünk róluk, és hasznunkra vannak, ha közelünkben élnek.(Leszámítva egy két ellenérdekeltet) Az igazi csoda pedig az, ha személyes kontaktusba is kerülhetünk velük.
Nem hőstett, nem ördöngösség. "Csak" felemelő.
És talán hozzájárul ahhoz, hogy méltó helyére kerüljon az emberk szemében ez fantasztikus, megbecsülést érdemlő állat!

**************
A sorsszerűség... Amikor ezt az írást befejeztem, Friciről, a mi farkasemberünkről próbáltam képet keresni a neten, mert nekem csak állatairól vannak, papírképeim. Szinte azonnal erre a könyvre bukkantam, melyet 2007-ben adtak ki. Frici éppen egy farkassal szerepel a fotón. Amikor jobban megnéztem, jött a meglepetés. A kötet címe... Nagyon örülök, hogy egyet gondoltunk!

A fotókat a VERESEGYHÁZI MEDVEOTTHONBAN készítettem.

Wild Flower: Benji otthonra talál

2009-08-22T07:59:00.000-07:00

Egy szép, igaz történet...

Benji egy sötét téli estén lépett az életünkbe mókás kis alakjával. Épp kimentem, hogy behívjam utolsó esti sétájáról Sharont, a perzsakeverék cicánkat. Az est homályában egy kis alakot láttam gubbasztani a kertben, de nem tudtam pontosan kivenni, hogy vajon egy macska, vagy mi is lehet az. Ahogy közelebb hajoltam, s szememet meresztgettem, egy borzas alak körvonalait láttam, arca közepén egy nagy, sötét folttal. Alakja elég ismeretlen volt, pedig ismerem a környék kóbor, félkóbor és gazdis, ám csavargó ebét, macskáját. Még közelebb hajoltam, hátha kiveszek valami arcot a kis alakból, de nem sikerült. Ezért hát így szóltam hozzá:
-Hát te ki vagy?
Abban a pillanatban ez a kis, mozdulatlan alak egy szempillantás alatt a lábamnál termett. Menten kiderült, hogy egy eddig számomra ismeretlen kutya. Akkor első ránézésre elneveztem Benjinek, mivel nagyon hasonlított gyermekkorom egyik kutyafilmsztárjára. Benji tehát berobbant az életünkbe.

Nagyon helyes kutya a Benji, szinte az első naptól ő rizte a házat, elkergette a szomszéd macskáit, az enyémeket viszont nem bántotta. Finnyás sem volt, de nem is lehetett, a bordáit ahhoz túl könnyű volt megszámlálni. Legjobban konyha kövén szeretett feküdni, mélyen lehajtott fejjel. Onnan pislogott fel, gyönyörű, barna, kifejező szemeivel. Máig azt vallom, hogy kevés szebb dolog van az életben, mint egy csodaszép, barna, hű séges és odaadó kutyatekintet.

Mégis volt valami aggasztó vele kapcsolatban. Amikor elmentünk otthonról kocsival, mindig szaladt utánunk, épp úgy mint ahogy ezt gondolnám egy kirakott kutyáról. Ahol mi lakunk ott nincsenek kerítések, így ez elég nagy gond, mert Benjit bezárni nem lehetett. Egy ideig futott a kocsi után, majd elment máshová. Mikor pedig hazaértünk még nem volt otthon, de estére mindig hazajött. Egyik nap vásároltam egy fényképes kulcstartót, abba írtam nevem, telefonszámom, és hogy Benji nálunk lakik egy ideje. Egy héten belül csörgött a mobilom, és bemutatkozott egy férfi, hogy ő Bodri gazdája, és még rajta kívül két pinceszomszédja. Szóval Benji-Bodri, egy sző lő hegyi szabad kutya, csakhogy rajtunk kívül más nem lakik itt télen is. Így mi lettünk a kiválasztottak. Mindig azt mondtam, hogy a kutyák ösztönösen bölcsek, kiválasztják a nekik jó gazdát. Ő pedig minket választott, azon a télen.

Tavasszal már a pinceszomszédunk is rendszeresen kijárt a birtokára. Mindig hozott Blökinek a másik kutyánknak, és Benjinek finom falatot. Már mindig nagyon várták, hogy mikor jön, kaptak tő le cupákos csontokat, kutyaszalámit, mindenféle finomságot. Benji, egy idő után haza akarta kísérni ő t. Eleinte nem engedtem, örültem, hogy végre már nem fut a kocsi után. De egy alkalommal, amikor nem voltunk otthon, Benji egészen hazáig kísérte. Még olyan sokáig sosem ment utána. 10km-t mentek együtt, biciklivel és gyalog, végig a földeken és a városon. Szomorú voltam, hogy elhagyott minket. Kérdeztem is Gyuri bácsit, hogy a kutyája befogadta-e Benjit? Mert volt neki kaukázusi medveölő je. Úgy tudtam. Elmondta, hogy nincs már kutyája, meghalt. Az állatorvos sem tudott már segíteni rajta. És akkor megértettem... Benji tudta, ő megérezte azt, amit mi nem,... hogy mennyire magányos a kutyája nélkül, aki a mindene volt. Vele ment. Ezért ment vele. Most már tudom, hogy az állatok, megérzik azt, amit mi emberek észre sem veszünk egymáson, a magányt, és társul szegő dnek egy életre. És azt is el kell mondanom, hogy Benjinek azóta arany élete van, és bizonyára a legboldogabb kutya.

Tánc az antwerpeni állomáson

2009-07-31T15:55:00.000-07:00

Kassai Csilla írása

Nézd meg a cikkhez linkelt 200 fős tánccsoport meglepetésszerű fellépését az antwerpeni állomáson. Vidám perceket kívánok!

Köszönöm Tiszavirágnak, hogy felhívta a figyelmemet erre a fantasztikus táncra!

A videót itt tekintheted meg. Katt IDE!

Az antwerpeni állomás utasai jól jártak aznap. Szokott, monoton napjukat ez a kétszáz főből álló művészcsoport bearanyozta.
Mindig jól jön egy kis vidámság, szépség, humor. Olykor az életben jönnek olyan pillanatok, amik alaposan próbára teszik a lelkünket. Viszont mindig emlékeznünk kell rá:
MINDEN ROSSZBAN VAN VALAMI JÓ éS MINDEN ÉRTÜNK TÖRTÉNIK A VILÁGEGYETEMBEN!

Soha nem szabad elkeserednünk! Miért is búslakodnánk akár csak egy percig is, hogyha jól is érezhetjük magunkat?

ÉREZD JÓL MAGAD TE IS KEDVES OLVASÓM!

Egy régebbi cikkem erről a témáról:
A múlt csak egy emlék, a jövő csak egy álom, a jelen viszont életünk ajándéka

http://www.5rol6ra.hu

ERICH FROMM: A FEBARÁTI SZERETET

2009-03-30T12:06:00.000-07:00

A szeretet elsősorban nem egy meghatározott személyhez fűződő viszony; a szeretet magatartás, a jellem beállítottsága, amely meghatározza az illető személyviszonyulását, nem a szeretet egy bizonyos "tárgyához", hanem a világ egészéhez.
Ha egy személy csak egy másik személyt szeret és összes többi embertársával szemben közömbös, a szeretete nem szeretet, hanem szimbiotikus ragaszkodás vagy megnagyobbított önzés. A legtöbb ember mégis azt hiszi, hogy a szeretet a tárgyon múlik és nem a képességen. Sőt éppenséggel azt hiszik, hogy az bizonyítja a szeretetük intenzitását, ha senki mást nem szeretnek a "szeretett" személyen kívül. Ez ugyanaz a téveszme, amelyről már korábban is beszéltünk. Aki nem érti, hogy a szeretet aktivitás, a lélek ereje, az azt hiszi, hogy semmi másra nincs szükség, csak meg kell találni a megfelelő tárgyat - és aztán megy minden magától. Ez a magatartás olyan, mintha valaki, aki festeni akar, kötné az ebet a karóhoz, hogy nem kell megtanulnia a mesterséget, elég, ha megkeresi a megfelelő tárgyat, és mihelyt megtalálta, gyönyörű képet fog festeni.
Ha igazán szeretek egy embert, akkor minden embert szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet. Ha azt tudom mondani valakinek, hogy "szeretlek", tudnom kell azt is mondani: "Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is".
Abból azonban, hogy a szeretet beállítottság, amely mindenkire vonatkozik és nemcsak egyvalakire, nem következik az, hogy a szeretet típusai között nincsenek olyan különbségek, amelyek a szeretet tárgyának fajtájától függenek.

A Felebaráti szeretet:

A legsarkalatosabb szeretetfajta, amely a szeretet összes típusainak alapjául szolgál, a felebaráti szeretet. Ezen a bármely emberi lény iránti felelősségérzetet, gondoskodást, tiszteletet, ismeretet értem, a kívánságot, hogy az életét segítsük. Erről a szeretetfajtáról beszél a Biblia, mikor azt mondja: szeresd felebarátodat.
A felebaráti szeretet minden emberi lény szeretete; az a jellegzetessége, hogy senki sincsen kirekesztve belőle. Ha kifejlődött bennem a szeretet képessége, akkor nem tudom nem szeretni a felebarátaimat. A felebaráti szeretetben megvalósul a minden emberrel való egyesülés, az emberi szolidaritás, az emberi eggyé válás élménye.
A felebaráti szeretet azon az élményen alapul, hogy mindnyájan egyek vagyunk. A tehetség-, intelligencia- és tudásbeli különbségek elhanyagolhatók a minden ember számára közös emberi lényeg azonosságához képest. Hogy ezt az élményt átélhessük; a felszíntől a lényegig kell hatolnunk.
Ha felületesen érzékelem a másik embert, akkor főleg a különbségeket érzékelem, amelyek elválasztanak minket egymástól. Ha a lényegig hatolok, észreveszem az azonosságunkat, azt a tényt, hogy testvérek vagyunk. Ez "centrális rokonság" - nem felszín és felszín, hanem centrum és centrum között.
Vagy ahogy Simone Weil olyan szépen fejezte ki: "Ugyanaz a szó (ti. a férfi azt mondja a feleségének: szeretlek) lehet jelentéktelen vagy rendkívüli a módtól függően, ahogyan kimondták. És ez a mód azon múlik, hogy milyen mélységű az emberi létezésnek az a régiója, ahonnan a szavak fakadnak - és az akarat ebben semmit sem tehet. És csodálatos egyezéssel ugyanarra a területre jutnak el abban, aki hallgatja őket. Ekképpen a hallgató felismeri, ha megvan benne a felismerés képessége, hogy mi az értéke a szavaknak:"

A felebaráti szeretet egyenlők közti szeretet: csakhogy egyenlőkként sem vagyunk mindig egyenlő helyzetben; emberek lévén, mindnyájan segítségre szorulunk. Ma én, holnap te. De ez nem azt jelenti, hogy az egyik ember tehetetlen, a másik meg életerős.
A tehetetlenség mulandó állapot; az viszont állandó és közös képességünk, hogy felkeljünk és megálljunk a saját lábunkon.
Mégis, a felebaráti szeretet azzal kezdődik, hogy szeretjük a tehetetleneket, szeretjük a szegényeket és az idegeneket. A saját húsomat és véremet szeretni nem nagy teljesítmény. Az állat is szereti az ivadékát, és gondoskodik róla. A pária szereti a gazdáját, mert tőle függ az élete; a gyerek szereti a szüleit, mert szüksége van rájuk. A szeretet akkor bontakozik ki igazán, amikor cél nélkül szeretünk. Nem véletlen, hogy az Ószövetségben az emberszeretet központi tárgya a szegény, az idegen, az özvegy és az árva, és végül a nemzeti ellenség, az egyiptomi és az edomita.
Részvétet érezve az elesett iránt, az emberben a testvére iránti szeretet ébredezik; és önszeretetében szereti azt is, aki segítségre szorul, az esendő, gyönge emberi lényt. A részvét magában foglalja a megismerés és az azonosítás elemét. "Ismeritek a jövevény életét - mondja az Ószövetség -, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban... szeressétek a jövevényt!"

HARMÓNIA és SZÉPSÉG

2009-03-04T13:53:00.000-08:00

Teremts harmóniát magad körül! A szép környezet nyugalmat ad. Koncentrálj arra, ami vonzó, keresd az esztétikust!

Müller Péter a SZERETETRŐL

2009-02-13T13:19:00.000-08:00

“Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.
És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.”
(Müller Péter: Örömkönyv)

“Minden csoda alapja a szeretet.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

“Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

“Aki szeret, annak fickándozik a szíve. Annak az élete színes, és süt a napja. Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

KEDVES CÁPÁK - tanulhatunk tőlük!

2009-02-08T13:23:00.000-08:00

Avagy: a szeretet szeretetet szül....

Megbecsülés, bizalom, hála, ragaszkodás. Emberi tulajdonságok, melyek érdekes módon az állatokban többnyire, az emberekben pedig egyre ritkábbn fedezhetőek fel. talán még nem késő tanulnunk tőlük.

Például, a cápától. A nagy, fehér cápától. Akiket különösen veszélyesnek tartanak, s annyi mindenképpen bizonyos: még a cápák közt is hatalmasak!
S hogy miért ép tőlük, tőle? Nem csak... Az állatok viselkedése, kommunikációja, az, hogy cselekedeteik ésszerűek, alantas indulatoktól mentesek, és még támadási szándékukat is többnyire figyelmeztetően jelzik - "már komolyan pipa vagyok, ha folytatod, kapsz, de éppen el is menekülhetsz" - mindannyiunk számára követendő példát adnak. Olykor pedig zavarba ejtően kedvesek, hálásak, őszinték, és szeretettelik. "jók". Erről mostanában, egy négy méteres ausztrál cápa tett tanúbizonyságot.

Arnold, egy ausztrál halász korábban kiszabadított egy nagy fehér cápát, aki belegabalyodott a halász-hálójába és így biztos halálra volt ítélve.
A férfi joggal elvárható - különösen, hogy az orka védett állat - , emberi, de mégis csak nemes cselekedetével több mázsa hálát, és némi problémát szabadított magára. Bár a szabadítás már két éve történt, ő még mindig nem tud szabadulni hálás megmentettjétől.

Mint mondja: -Követ mindenhová és jelenlétével elrémít minden egyéb halat. Fogalmam sincs, mit tehetnék ellene.Lassan azonban valamiféle vonzalom kezd kialakulni közöttük:Amikor megállok a hajómmal, közel jön hozzám, a hátára fordul, hagyja, hogy vakargassam, elégedett hangokat hallat, a szemeit forgatja és a vizet paskolja úszóival elégedettségében.

Hm... Talán, Arnoldnak a jövőben a halászat helyett kézenfekvőbb és jövedelemzőbb elfoglaltsága lehetne: cápa bemutatók, élmény hajózások, valamint természetfilm forgatás.

TÖBB KÉP A KEDVESKEDŐ CÁPÁRÓL:
http://allati.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=54571
(ha nem indul kattintásra, másold a böngésződ címsorába)
************************************************************************************

A BARÁTSÁG...

2009-02-04T13:47:00.000-08:00

ÖSSZHANGOT!

2009-01-29T05:14:00.000-08:00

"Összhangban egy másik emberrel csak akkor lehetek, ha magamhoz hűséges vagyok. Ha elárulom magamat, a másikkal is rossz viszonyba kerülök. Rossz viszonynak nevezem azt a kapcsolatot, ahol kiszolgáltatott leszek vagy zsarnok. Ahol belegázolok a másik lelkébe. Ahol föladom magam, csak azért, hogy a másik befogadjon. És nem engedem a társamnak, hogy önmaga legyen. Ahol függővé válok, kiszolgáltatott, és a "szeretet" nevében olyasmit művelek, melytől nemcsak szenvedek, de önmagam előtt szégyellem is. Azon az áron, hogy magamat elvesztem, nem lehet szeretni"

Müller Péter

ARS POETICA HELYETT

2009-01-27T01:57:00.000-08:00

ANTOINE DE SAINT-EXUPERY: FOHÁSZ Néha lelkünkből szóló gondolatra bukkanunk. Így vagyok én ezzel az alkotással(is. Mindenki számára hasznos gondolatok, amit kiemeltem íróknak, és nekem a legfontosabb

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Lovas Éva. rovata (leva.virtus.hu)

Ítélkezés vagy vélemény?

2009-01-24T10:28:00.000-08:00

Fénysugarak írása az Ötről Hatra oldalról

Sokszor gondolkodunk el a másik ember cselekedetein és véleményt alkotunk róla. Néha ezek a vélemények már nem is vélemények, hanem ítéletek. A határ szinte meghúzhatatlan.

Sokan gondolkodunk és rakosgatjuk a körülöttünk élőket ide vagy oda. Sokszor magunk fölé, mert azt gondoljuk, hogy ő jobb vagy több nálunk. Vagy épp lenézzük kevesebbnek tartjuk magunknál. Egyik sem jó. A saját életemben is van így természetesen. Én sem vagyok kivétel. Megismertem egy hölgyet, aki már nagyon tudatosan élte az életét és tisztán látta a körülötte élőket. Mindig azt mondta nekem ne tégy magad fölé, mert csalódni fogsz. Fogadd el, hogy Te épp olyan nagyszerű vagy, mint amilyennek engem gondolsz. Múltak az évek és jobban megismertem az életét. Megismertem a gyengeségeit. Kezdtem másként nézni rá. Ő csak mosolygott. Már kezdtem kicsit csalódottabbá válni. Kezdett nagyon is "ember" lenni és ő csak mosolygott tovább. Pontosan látta, hogy mi zajlik bennem és azt mondta: nem azok vagyunk, amit mások gondolnak rólunk. Soha ne tégy senkit magad fölé és nem fogsz csalódni az emberekben. Azokat akiket eddig kevesebbnek tartottál magadnál azoknak is add meg a lehetőséget, hogy jobban megismerd őket és akkor rájössz, hogy ő is pont olyan, mint te vagy. Hiszen mind egyek vagyunk.

fenysugarak rovata (fenysugarak.virtus.hu)

Érdemes átgondolni...

2009-01-19T13:35:00.000-08:00

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
Stephen King

Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse.
Gabriel García Márquez

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.
Müller Péter

Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.
Márai Sándor

Lehet, hogy hosszú távon a pesszimistának van igaza, de az optimista jobban érzi magát közben.
Daniel L. Reardon

Amit a szem nem lát, a szív azt is érzi.
Paulo Coelho

+ egy tanács:
Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
Woody Allen

A boldogságról

2009-01-18T08:54:00.000-08:00

A pénz csak ott boldogít, ahol más nem adhatja meg a boldogságot.
Jane Austen

Fütyöréssz, miközben dolgozol!
Walt Disney

A gyógyító öröm egyenletes napsütés belül. Ez az élet kiolthatatlan lángja, amely kezdet nélküli s végtelenbe rezgő derűvel világítja meg a körülötte hullámzó erők szimbólumokban kifejeződő jelbeszédét.
Szepes Mária

Az öröm művészete abban áll, hogy önmagából táplálkozik. Nem szorul alkalomra, erőltetett csiholásra, mert akkor szalmalánggá válik, amelynek ellobbanása után mélyebbnek tűnik a sötétség.
Szepes Mária

Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Wass Albert

Ha mindenekelőtt a magad kedvére teszel, attól boldog leszel, és a te boldogságod felderíti a körülötted lévőket.
Virginia Cleo Andrews

Lehetetlen boldognak lenni, ha nem akarjuk; akarni kell tehát a boldogságot, és megteremteni.
Émile-Auguste Chartier

Nem az a boldogabb, akit a szerencse minden kegyével elhalmoz, hanem az, aki semmiben sem szorul rá.
Lucius Annaeus Seneca

A boldogság titka

2009-01-17T13:38:00.000-08:00

“A világon mindenki a boldogságot hajszolja - és van is egy biztos mód, amellyel megtalálhatjuk: ellenőrizzük a gondolatainkat. A boldogság nem a külső körülményeken, hanem a belsőnkön múlik. Nem az a tény tesz boldoggá vagy boldogtalanná, hogy mid van, ki vagy, hol vagy, mit csinálsz - csakis az, hogy mit gondolsz minderről. Például két ember lehet ugyanazon a helyen, és teheti ugyanazt egyszerre, mindkettőnek nagyjából ugyanannyi pénze és tekintélye lehet - mégis lehet az egyik szerencsétlen, a másik pedig boldog. Miért? A dolgok eltérő megítélése miatt. Éppen annyi boldog arcot láttam a pusztító hőségben napi hét centért izzadó és küszködő kínai munkások között, mint a New York-i Park Avenue légkondicionált hivatalaiban.”

(Dale Carnegie)

Boldogság dal

2009-01-17T13:31:00.000-08:00

Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed,

csak sokkal szebben süt rád a nap, csak mindenki szeret.
Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,

s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.

Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,

és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,

egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.

A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,

Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!

Életszabály

2009-01-14T13:20:00.000-08:00

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,

a múlttal nem kell törődnöd.

S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,

Minthogyha újjászületten élnél.

Mit akar?-kérd meg minden naptól,

és minden nap felel majd akkor.

Tetteidnek tudjál örülni,

más tetteit tudd megbecsülni!

Főként ne gyűlölj egy embert se,

s a többit hagyd az Úristenre!"

Goethe

Fontold meg...

2009-01-14T13:10:00.000-08:00

A legszebb dolgok mindig a közelünkben vannak!
A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben,a virágok a lábunknál, a munka kezünkben.
Az Igazság ösvénye előttünk!
Ne kapaszkodjunk a csillagok felé,de becsüljük meg hétköznapi feladatinkat,abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legszebb dolog az életünkben.

(Robert Louis Stevenson)

ISTENI ÉRINTÉS - a hely, és a tárgyak szelleme

2009-01-10T04:18:00.000-08:00

EGY ÚTI BESZÁMOLÓ KAPCSÁN, avagy: A FELEMELŐ PILLANATOKÉRT Mi van a földben? Mi van a levegőben? Mi van egyes tárgyakbaban, hogy megérintenek, és "beszélnek" hozzánk?
Sándor kedves barátom. Érdekes módon, bár ő idősebb nálam, és férfi, az agyunk eléggé egy srófra jár. Sőt, azt hiszem, a lelkünk is...Büszke vagyok a barátaimra, büszke vagyok rá, hogy ő is a barátom.
Mert Ember, nagy E-vel.Sikeres vállalkozó, három gyerekes apa, sőt, immár boldog nagyapa. Elfoglalt. Mégis mindig szakít időt a közösségi munkára, és cikkeket is ír. Olykor elküldi őket nekem. Mikor néhány éve a második írását megkaptam, szerettem volna nyomtatásban, az általam szerkesztett lapban megjelentetni. Rákérdeztem. Azt válaszolta: Persze! Amit én neked küldök cikket, azt bárhová berakhatod. Hiszen azért írom őket, hogy olvassák, hogy az érzést átadjam.Én is így vagyok vele. Alább tehát következzék az ő írása, utána pedig néhány a gondolat, és érzés, amiket bennem keltett.

***************************************** *-

Mazal U' Bracha Áldás és szerencse! - Ezzel a köszöntéssel nyugtázzák Izraelben a gyémánt üzletet. Merthogy az izraeli kereskedők mindenben benne vannak, ami üzlet, még a gyémántban is. Persze az arab „unoka testvéreknek” sem kell, kis üzleti érzékért a szomszédba menniük. Ezt a közelmúltban, Izraelben járva saját bőrünkön tapasztaltuk.

Nemrég egy híres televíziós személyiség azt nyilatkozta, hogy bár ő „csont” ateista, de amikor TEL AVIV-ban leszállt a repülőgépe és izraeli földre lépett, valami megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. Sehol a világon máshol nem tapasztalt ilyet. Mi is valami hasonlót éreztünk 26-an, akik október közepén Izraelben jártunk, a Pintér Imre vezette csoporttal. És ez a különleges érzés csak fokozódott, amikor lábunk követte Jézus lábnyomát. Ha egy hitetlen megérzi a földön, vízen, levegőben is, hogy itt semmi nem olyan, mint a világ más helyein, akkor egy keresztény mennyivel inkább.A biztonsági intézkedéseiben is egyedülálló Izrael, hétszer ellenőriztek minket /a hét a teljesség száma itt is működik /, mire be-, vagy kiléphettünk országukból.. Már a repülőgép sem akkor és onnan indul, ahová meg van hirdetve. A biztonságiak mire az útlevelünket kezükbe fogják, már mindent tudnak rólunk. Nagy a felelősségük, mert egyik biztonsági emberük / előre nem tudja ő maga sem /, a repülőn is elkíséri az utasokat, és ha olyat engedtek át szűrőjükön, aki veszélyezteti a repülőgépet, akkor ugyan úgy veszélybe kerül a biztonsági ember is. Utunk végén mindenki elmondta, mi volt a legnagyobb élménye. Nem volt könnyű válogatni. Az idegenvezetőnknek, Michaelnek magyar és zsidó gyökerei voltak. Ízesen beszélt magyarul, nagyon tetszett, amikor a több évszázados, évezredes mozaikokra azt mondta, mozajkák. Édesanyja vitte ki másfél évesen a Szentföldre a világháború után, édesapját a Dunába lőtték. Nem csoda, hogy a Holocaust Múzeumba nem tudott bejönni, kérte ezt nézzük el neki, mert olyan sebeket szaggat fel benne, amelyek soha nem tudnak begyógyulni. Még nekünk se volt könnyű végignéznünk azt a tömény szenvedést, amelynek emléke ott látható volt. A legmegrázóbb az a film volt, amikor a haláltáborokban a tetemeket egy árokba dózerolták. Fantasztikus, ahogy Izraelben benne van a levegőben a múlt, a jelen és a jövő. A jelen legnagyobb élménye az ICEJ felvonulás volt, Jeruzsálem utcáin. Idegenvezetőnk, Michael is velünk vonult, ausztrál kenguru bőrből készült kalapjába tűzött magyar zászlóval. Miért vonultunk 127 országból a „világ” fővárosában Jeruzsálemben? Jeruzsálem békéjéért. A közel 10.000 felvonuló demonstrálta, hogy Isten népe mellett vagyunk, békét és békességet kívánunk e népnek, nemzetnek, földnek. Shalom, shalom, shalom, visszhangzott az egész városban. Budapest utcáin se volt semmi felvonulni 2000-ben, de a jeruzsálemi felvonuláshoz foghatót nehéz elképzelni. Jézus szamárháton vonult, mi csak gyalogosan. Jézus a Mennyből jőve fog legközelebb bevonulni Jeruzsálembe, mi Budapestről jőve vonultunk. De ott járni, ahol Jézus járt kétezer éve, és Jézus fog járni hamarosan? Kifejezhetetlen élmény! És, hogy teljes legyen az október 15-i élmény, este megnézhettük a Siratófal alatti alagutat, mely kevesek kiváltsága. Az eredeti utcaköveken járva, az eredeti kőtömböket látva, a régi Templom falaitól és annak Szentélyétől 6 méterre állva, kinyílt a múlt és berobbant a jövő. Nem volt kérdés, mégis minden kérdés volt. Úgy éreztük értünk mindent, és semmit sem értettünk.Kezeimmel megfogtam az évezredes kőtömböket, és a Szentély közelében megállva éreztem, vibrál minden. Isten energiáit mintha koncentráltan sugározták volna a kövek. Most értettem meg Mózest az égő csipkebokornál, vagy Izrael népét, amikor Mózes lejött a kőtáblákkal a Sínai - hegyről. Mazal U' Bracha - Áldás és szerencse! Shalom – Békesség! Idegenvezetőnk úgy köszönt el, az ősi izraeli köszöntéssel, hogy Egy év múlva ismét Jeruzsálemben. Én ezt magyarosítanám: Egykor, az idők végén találkozzunk mindenkivel a Mennyei Jeruzsálemben!

Durkó Sándor László

***************************************** *********

Mint a fentiekbők is kitűnik, az írás szerzője hívő, egy keresztény közösség aktív tagja. A kedves olvasó legyen szintén keresztény, Krisna tudatú, Buddhista, vagy bármely más vallás híve, netán ateista, vajon, volt-e hasonló helyzetben? Gondolok itt arra, hogy megérintette a lelkét egy csodás táj, egy kegyhely, egy épület, vagy akár egy tárgy?Fantasztikus érzés! Bennem az írás ilyen emlékeket ébresztett. Amikor jársz valahol, és úgy érzed, ott szinte felemelkedik a lelked, minden egyszerű, tiszta, és világos... különös gyugalom és boldogság áraszt el. Jómagam így voltam például a Szalajka völgyben. De, máshol is, a természettel kettesben maradva, egy-egy szép kiránduláson. Gondolom, sokan vannak, akik hozzám hasonlóan szép emlékeket idéznek most. Talán vannak olyanok is, akik nem értik, mire gondolok. Pedig, én nem csak a tájjal, hanem nagyon sok régi, tán ütött kopott, csorba tárggyal is így vagyok. Vonzanak, és örömet adnak!Tessék kipróbálni! Útmutatásul annyit mondhatok, pörögve nem megy! Hangosan nevetgélve, nagy társasággal másféle vidámság az eredmény. De, ha leülünk egy csendes helyen, ahonnan szép látvány tárul a szemünk elé, például a a napsugarak játéka a lombokon, a kis patak habjának fodrai, vagy egy fiókáit etető madár, netán egy rég elporladt üvegműves helyenként csorba szélű, de mesteri cirádákkal díszített remekbe szabott pohara; ha hátrahagyjuk a töprengeni valót, és csak az előttünk lévő csodába merülünk, legapróbb, rejett szépségeit feltérképezve, nos, akkor, valószínűleg sikerül!És, akkor, talán a bevezetőben feltett kérdésekre is sikerül választ adni.

ISTEN HOZOTT!

2009-01-10T03:53:00.000-08:00

Szeretettel Üdvözöllek !